3.10.2016

Backpacker adventures #4

Reggel nehezen ébredtem, nem mondanám hogy kipihentem magam de a város tetején lévő kastélyhoz mindenképp fel akartam menni, mielőtt elhagyom Genovát. Őrült rohanás volt de teljesen megérte.
Dél körül vonatra szálltam és Imperiába mentem. A Couchsurfing hostom már várt rám, bár dolgoznia kellett, nála hagyhattam a hátizsákomat és volt egy fél napom egyedül felfedezni Imperiát.
Biztos furán hangzik, de nekem valamiért olyan érzésem volt ott mintha Pécsett lennék, csak a hegyről a tengert látom, nem a várost.

Volt szerencsém felfedezni álmaim házát a dombtetőn, a neve Villa Grock. Hihetetlen érzés fogott el, már ahogy a kertbe beléptem. A házat 1927-ben építették, egy híres olasz bohóc megrendelésére. A házban volt színház terem is, mivel gyakran tartott nagy mulatságokat és a saját házában rendezett cirkuszt. Csodás és rendkívül különleges épület, mely jelenleg a helyi önkormányzat tulajdonában van, mivel a család meghalt, egyetlen lányuk pedig Amerikába költözött és lemondott a házról.


Délután a kikötőben találkoztam Douglassel, a yorkshire-i hostommal. Ahogy sétáltunk a történelmi belváros felé, útközben vettünk bort, sonkát, sajtokat, focacciat és édességeket aztán hazamentünk. Egy apró lakásban lakik az öreg monostorban a domb tetején.
Remek vacsorát rendeztünk magunknak, néha kimentünk sétálni a sikátorba, nézegetni a tengert és a partot. Rengeteget beszélgettünk, kiderült, hogy volt katona, mert egyszer csak elege lett mindenből és belépett a brit hadseregbe. Rá egy hétre történt 9/11 ami miatt Irakba kellett mennie 7 hónapra. Aztán hazajött és azóta mindenfelé utazik és milliomosok privát hajóin dolgozik. Mesélt egy Bussana Vecchia nevű helyről, amit igazán nem ajánlana szívesen akárkinek, de én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy méltónak talált arra, hogy megnézzem magamnak másnap.
Kérdeztem, hogy szeret-e Olaszországban élni, vagy hiányzik neki Anglia. Nos Angiláról annyit mondott, hogy rondák a nők, ócska a kaja, az időjárás még rosszabb és ezen kívül mi más számít az életben? Szóval igen, boldog Olaszországban, bár a társadalomról nincs teljesen rózsaszín véleménye és tulajdonképpen ugyanazt gondolja amit én. A nők zárkózottak a férfiak meg túlkompenzálják az Ödipusz-szindrómájukat. Kérdeztem, hogy vannak-e itt brit haverjai és elmesélte, hogy még eleinte találkozgatott pár angollal, de pár hónap alatt minden kocsmából kitiltották őket, mert állandóan ment a rebel meg a balhé. Bírom az angolokat.

Az is kiderült hogy egy hete ment Nizzába Couchsurfölni és Marionnál szállt meg. Aztán Marion pár napja elment Imperiába meglátogatni Douglast. Aztán én jöttem Douglashez, másnap pedig mentem Nizzába Marionhoz. Szép kör.
Három üveg bor, egy transzcendentális sajtélmény, némi sonka, ruccola és pomodorini és egy kis helyi édesség után aludni mentünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése