3.10.2016

Backpacker adventures #4

Reggel nehezen ébredtem, nem mondanám hogy kipihentem magam de a város tetején lévő kastélyhoz mindenképp fel akartam menni, mielőtt elhagyom Genovát. Őrült rohanás volt de teljesen megérte.
Dél körül vonatra szálltam és Imperiába mentem. A Couchsurfing hostom már várt rám, bár dolgoznia kellett, nála hagyhattam a hátizsákomat és volt egy fél napom egyedül felfedezni Imperiát.
Biztos furán hangzik, de nekem valamiért olyan érzésem volt ott mintha Pécsett lennék, csak a hegyről a tengert látom, nem a várost.

Volt szerencsém felfedezni álmaim házát a dombtetőn, a neve Villa Grock. Hihetetlen érzés fogott el, már ahogy a kertbe beléptem. A házat 1927-ben építették, egy híres olasz bohóc megrendelésére. A házban volt színház terem is, mivel gyakran tartott nagy mulatságokat és a saját házában rendezett cirkuszt. Csodás és rendkívül különleges épület, mely jelenleg a helyi önkormányzat tulajdonában van, mivel a család meghalt, egyetlen lányuk pedig Amerikába költözött és lemondott a házról.


Délután a kikötőben találkoztam Douglassel, a yorkshire-i hostommal. Ahogy sétáltunk a történelmi belváros felé, útközben vettünk bort, sonkát, sajtokat, focacciat és édességeket aztán hazamentünk. Egy apró lakásban lakik az öreg monostorban a domb tetején.
Remek vacsorát rendeztünk magunknak, néha kimentünk sétálni a sikátorba, nézegetni a tengert és a partot. Rengeteget beszélgettünk, kiderült, hogy volt katona, mert egyszer csak elege lett mindenből és belépett a brit hadseregbe. Rá egy hétre történt 9/11 ami miatt Irakba kellett mennie 7 hónapra. Aztán hazajött és azóta mindenfelé utazik és milliomosok privát hajóin dolgozik. Mesélt egy Bussana Vecchia nevű helyről, amit igazán nem ajánlana szívesen akárkinek, de én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy méltónak talált arra, hogy megnézzem magamnak másnap.
Kérdeztem, hogy szeret-e Olaszországban élni, vagy hiányzik neki Anglia. Nos Angiláról annyit mondott, hogy rondák a nők, ócska a kaja, az időjárás még rosszabb és ezen kívül mi más számít az életben? Szóval igen, boldog Olaszországban, bár a társadalomról nincs teljesen rózsaszín véleménye és tulajdonképpen ugyanazt gondolja amit én. A nők zárkózottak a férfiak meg túlkompenzálják az Ödipusz-szindrómájukat. Kérdeztem, hogy vannak-e itt brit haverjai és elmesélte, hogy még eleinte találkozgatott pár angollal, de pár hónap alatt minden kocsmából kitiltották őket, mert állandóan ment a rebel meg a balhé. Bírom az angolokat.

Az is kiderült hogy egy hete ment Nizzába Couchsurfölni és Marionnál szállt meg. Aztán Marion pár napja elment Imperiába meglátogatni Douglast. Aztán én jöttem Douglashez, másnap pedig mentem Nizzába Marionhoz. Szép kör.
Három üveg bor, egy transzcendentális sajtélmény, némi sonka, ruccola és pomodorini és egy kis helyi édesség után aludni mentünk.

3.09.2016

Backpacker adventures #3

Vonatra szálltam és két óra múlva már Genovában voltam. Útközben egyes helyeken 30 centi hó volt aztán megint napsütés és 20°. Marco a Couchsurfing hostom az állomáson várt és hazamentünk letenni a táskámat és inni egy napolitano kávét. Együtt elindultunk végigjárni a történelmi belvárost és rengeteget mesélt az épületektől és a történetükről.
Voltunk a parton a halárusoknál, ettünk egy sajtos focacciat és rengeteg kis utcát bejártunk. Genova tele van apró titkokkal és meglepetésekkel amiket csak egy helyi baráttal lehet felfedezni. Egyedül biztos nem mentem volna be a bölcsészkar könyvtárába, ahol narancsfák vannak a kertben és barokk freskók az emeleten.
Szinte minden ház egy palota hatalmas aulával és nagyrészük átjárható, vagyis a két szemközti oldala nyitott. Sok a gazdag palota de közben van egy kis nápolyi hangulat is, a szűk utcák a halszag, a kis üzletek és a nagyon magas házak miatt. Nem mondanám, hogy koszos város, de azt sem, hogy ennék a padlóról...
Egy templomnál elbúcsúztunk mert Marconak dolga akadt és egy nagyon kedves helyi bácsi körbevezetett a templomban. Pontosabban az épületkomplexumban, mert ahogy egyik teremből a másikba értünk újabb lépcsők és emeletek kerültek elő aztán egyszercsak egy narancsos kertben találtuk magunkat. Az egész templom nagyon fura volt és örülök hogy a bácsi elmesélte a történetét.
Egyedül sétálgattam a városban, kedvem lett volna enni valami édeset, de nem tudtam mit, ezért csak nézegettem az üzleteket és betértem pár galériába.
A Galleria d'Arte fi Merighibe sodort a sors ahol beszélgetésbe elegyedtem a galéria tulajával, segítettem neki angolra fordítani egy olasz meghívót a következő kiállítására, hálából pedig meghívott a kedvenc cukrászdájába egy pohár friss ananászlére és egy tányérnyi édességre. Jót beszélgettünk a szépségről, a művészetről és a világról, kiderült hogy ismeri Mark Kostabit, híres kortárs festőt, Andy Warhol nagy haverját, aki állítólag magyar... Elmentünk a nyomdába az új katalógusért amit ő szerkesztett, aztán tovább sétáltam és újra találkoztam Marcoval. Vett tintahalat, garnélát és articsókát a parton, aztán együtt elmentünk egy borbárba ahol ittunk egy pohár fehérbort és mivel tetszett, vettünk belőle egy üveggel.
Hazamentünk és megtanított tintahalas fekete rizottót csinálni, garnélát pucolni és polipot rántani.
Alig egy óra alatt elkészültünk a vacsorával, leültünk és jól megettünk mindent. A bor is elfogott és mivel kiderült hogy mindketten nagy kedvelői vagyunk az érdekes alkoholos italoknak, megkóstoltuk az édesapja által készített Bergamotte likőrt, ami jó 60% körül lehetett. Kiderült hogy sokat utazott Dél-Amerikában, de a legjobb utazásai Írországban voltak, ahol kiművelte magát whisky kultúra terén és sokat beszélgettünk az italokról. Egész gyűjteménye van mindenféle fura növényből, cukorból, lekvárból és likőrből.
Éjfélekor ittunk egy kávét, aztán elszopogattuk egy gyömbéres alkoholban eltett kockacukrot és aludni tértem.

3.08.2016

Backpacker adventures #2

Imádom ahogy a kilométerek pörögnek alattam, ahogy suhan a vonat vagy száguld a busz az autópályán ... hegyek, folyók jönnek mennek és én gyorsabb vagyok mindenkinél.
Így volt ez hétfő reggel is amikor felszálltam a buszra és elmentem Torinóba. Előtte Milanóban a dóm mellett kávéztam egyet, hogy szépen búcsúzzak ettől a káprázatos várostól, és megérte.
A buszon volt WiFi és konnektor is, ezért ráértem az úton blogolni. (A megabus járatait itt találod.)
Torinóban két napja még havazott de szerencsémre mikor megérkeztem száz ágra sütött a nap és kb 15° volt. Egész nap sétáltam a belvárosban és igyekeztem mindent megnézni amit a Couchsurfing hostom ajánlott. Véletlenül összefutottam Lucaval aki Poggiardoban velünk volt egy projekten, aztán szándékosan összefutottam Andreával aki mind a három őszi projekten részt vett trénerként, ezért elég jóban vagyunk. Ittunk egy kávét a Piazza Vittorio Veneton (ami Európa legnagyobb tere, talán csak a torinóiak szerint) aztán végigsétáltam a Po folyó partján, megnéztem egy rendkívüli botanikus kertet ahova be is zártak aztán egy klassz fotó múzeumban kötöttem ki.



Este fogtam egy buszt és elmentem a Couchsurfing hostom lakásához. A 8. emeleten lakik egy szuper lakásban egy spanyol és egy kaliforniai sráccal, akik pont nem voltak otthon. Luigi szuper házigazda volt, aperitivoval és helyi vörösborral várt aztán együtt csináltunk egy tonhalsalátát, megnéztük az "American Sniper"-t, aztán a spanyol srác szobájában aludtam.
Reggel az első amit megláttam a szobán ablakából, a csodás havas Alpok volt.





3.07.2016

Backpacker adventures #1

Nagy utazásra szántam el magam. Poggiardo napról napra egyre csak szűkült az utóbbi időben, főleg mivel még nem kezdődött el a turista szezon és a város bár lassan éledezik a tavasz közeledtével, még mindig mondhatni halott. Minden nap ugyan azzal a 4 emberrel dolgozom, élek, vásárolok, főzök, eszem, beszélgetek, mulatok és alszom. A házunk 20 méterre van a munkahelyünktől és az életterünk rettentő szűk.
És én ezt nem bírtam tovább.

Nagyjából mindent előre megszerveztem de azért hagytam magamnak némi rugalmasságot is. Péntek reggel vonatra ültem, majd Lecccében 3 rendkívül kedves olasz úriember társaságában egy Jeeppel elutaztam Milanóba. Az út 11 óra volt, így elég későn értem haza, Alejandro lakásába. Alejandro egy spanyol EVS önkéntes, akit még az első tréningről ismerek. Vele csak olaszul beszélgetünk és így sokat tanulok tőle.

Szombaton egész nap szakadt az eső ezért csak délután mentünk ki sétálni egy kört és megnézni egy bohém negyedet, elcserélni az esernyőnket egy üzlet bejáratánál és csak úgy sétálni és nézelődni.
Vasárnap szerencsére jó idő volt, mi meg csak megindultunk és megnéztük a Garibaldi állomás mellett a szuper magas UniCredit palotát és a legmodernebb társasházat Milanóban. Felszálltunk egy vonatra és elmentünk Comoba. Pontosabban Svájcba, mert elfelejtettünk leszállni a vonatról és Svájcig mentünk, egész pontosan Chiassoba.
A következővel vissza is tértünk Comoba, ettünk egy pizzát aztán körülnéztünk a városban, ahol George Clooney vett magának egy házat. Megértem. Az is kiderült, hogy ennél a tónál forgattak egy Star Wars jelenetet, lám Alejandro mennyit tud a környékről. 

A város és a tó is csodaszép, mindenkinek van legalább egy kutyája, hidroplánok röpködnek fel alá és a tavon kis csónakokban múlatják az időt a gazdag, Svájcban dolgozó olaszok.


Késő délután visszatértünk Milanóba, sétálgattunk egy kicsit a Dómnál aztán hazamentünk.