On monday we went to the office a little bit powerless, somehow three days of sleeping was not enough for our mind, to process this much memories. Valeria, out tutor told us, what are our projects in the autumn, there will be one training course and two youth exchanges. Now she goes to have holiday, but we sould do some things. In the next two weeks Kasia will teach me, how to do the e-mails and the contacts, which was her job until now. We will really miss her, when she will go.
Kedden már kicsit könnyebben ment a felkelés, bár én még mindig úgy érzem, hogy valahol van macskaszőr a ruháim között, mert egész éjjel köhögök. Szóval kimostam az összes holmimat, hátha az segít, bár valószínüleg közrejátszik az is, hogy elég kimerült vagyok a nagy utazás óta. Igyekszünk eleget pihenni, a munkatempót nem mondanám feszítettnek. Reggel 9 körül megérkezünk az irodába, délután 1-ig internetezgetünk, nevetgélünk, kicsit dolgozunk, aztán hazamegyünk ebédelni és aludni. Délután 4 körül visszamegyünk az irodába, befejezünk minden aznapra tervezett munkát és 7 óra tájban hazamegyünk. Ez az átlag helyi munkamorálhoz képest munkatábor.
On tuesday we went to the office, still a little bit tired. I have the feeling that I still have a little bit of cat-hair somewhere in my clothes, because i am caughing whole night. So I washed all my clothes and hope it will help. I guess it is also because we are really exhausted. We try to rest a lot, also the working hours are not so hard. At 9 am we go to the office, working a little bit until 13, laughing and having a lot of fun, and go home for a lunch. After the lunch we sleep a little until 4 pm, when we go again to the office, and finish all the things, what we planned for the day, until 7 pm. Comparing to a normal local working behavior this is a work camp.
Szerdán szieszta időben lementem a tengerre -Porto Miggianoba, a kedvenc illegális stranomra- Massival. Azt hiszem, a salentina színem idén már nem szerzem vissza. De ez nem is érdekel, mert a lényeg, hogy közel a tenger és mi úszkálhatunk benne.
On wednesday in siesta time i went to the beachwith Massi, to Porto Miggiano. I think my dark salentina skincolor will never appear again, but I don't care, because what matters, is I can go to the beach every day, because I live 6 km far from the sea. That is all, what matters.
Szerdán voltunk utoljára együtt mind a kilencen, ezért szerveztünk magunknak otthon egy kis nemzetközi étkezési eseményt, melyen minden lakótárs megvillanthatta konyhaművészetét. Reggel piac volt, úgyhogy be is tudtunk vásárolni finom, helyi termelői zöldségekből. Életemben először vettem házi rikottát. Három és fél euró volt fél kiló, de megérte, mert nagyon finom volt.
Az est kivételesen jó hangulatban telt, örülök, hogy a fiúknak eszébe jutott ez a remek ötlet.
A konyha olyan volt délután mint egy búgócsiga egy kaleidoszkópon át nézve. Mindenki sürgött forgott, darabolt, vágott, párolt, pirított, kandírozott, flambírozott bundázott, bélelt, kirántott és berántott. A kedves török fiúk felajánlottak egy üveg török Yeni Rakit, a konyhában pedig találtunk három üveg vörösbort, így a nedü megoldott volt.
Mire mindenki elkészül az ételeivel, szakadt rólunk a víz, mivel a konyhában nagyjából 38 fok volt, és 200%-os páratartalom. Ez alapvetően minden nap fennáll, de ráadásul ma még 3 órán át főzött a konyhában hat ember, ami csak emelt a hőfokon, viszont nagyon jól szórakoztunk. Körülültük az asztalt és a koccintás után mindenki elmondta szépen sorban, hogy mit főzött és mit kell tudni az ételről.
Ibrahim felhívta a nővérét, hogy tanácsot kérjen, míg végül egy cukkinis tésztát improvizált, amit forró olajban kisütött, kis pogácsák formájában. Mustafa töltött paprikát főzött (paradicsomos rizzsel), ami nagyon hasonlított a magyarra, jól esett valami magyaros ízt érezni újra a sok natúr olasz íz után. Kasia reszelt krumpliből készített tojással és hagymával egy furcsa tésztát amit palacsinta szerűen kisütött olajban. Lengyelül az étel neve magyar reggeli. Kevin spanyol omlettet készített, krumplival, tojással és remek fűszerezéssel. Hatalmas meglepetés volt számomra, hogy egy omlett ilyen is lehet, Kevin nagyon ügyesen készítette el. Filipa egy kávés, kekszes desszert tortát készített, ami nagyon egyszerű, frissítő és könnyű volt.
Én körözöttet csináltam, jobb híján rikottával és olasz édes paprikával, ami nekem nem volt az igazi, de a többieknek tetszett; pirítósra kenve ettük. Főztem még egy egyszerű lecsót, készítettem fokhagymás uborkasalátát, és sütöttem lángost, amihez csináltam fokhagymás pekmeszt (olivaolajjal kikevertem az összeaprított fokhagymát).
A három üveg bor pikk pakk elfogyott, a tévéből szólt a retro zene, mi hangosan vigadtunk, a kaja meg szépen fogyott. Persze nem bírtunk mindent megenni, de azért igyekeztünk. Mindenkinek ízlett minden fogás, az uborkasaláta nagyon tetszett nekik, a lángos pedig visszatérő elem lesz ezentúl a kis lakóközösségünk körében. Belőlem a lángos eddig soha nem tapasztalt érzeseket váltott ki, ugyanis eddig nem is éreztem, hogy mennyire máshogy étkezem mint otthon, de a lángos újra felébresztette a magyar gyomromat, úgyhogy mostantól több hazait fogok készíteni.
A buli végül a tetőn folytatódott, mert a konyhában annyira táncoltunk, hogy már nem fértünk el. Éjfél után valamivel előkerült valami lengyel vodka is, aztán táncversenyt tartottunk a tetőn és 2-ig salsáztunk és örjöngtünk.
On wednesday we organized a little international cuisine evening, because this was the last night, when we were all 9 together. So everybody had the chance to show us, how god he or she can represent his/her national dishes. In the morning there was market here in Poggiardo, so we were able to buy delicious, local produces and vegetables. I bought my first homemade rikotta. Three and a half euro was half a kilo, but it was worth it, because it was very tasty.
The evening took an exceptionally good mood, I'm glad that the boys had this great idea.
The kitchen looked like a whirligig in the afternoon looking through a kaleidoscope. Everyone steamed, roasted, candied, flambéed, fried, caramelized.
The Turkish boys offered a nice bottle of Turkish Yeni Raki, we bought three bottles of red wine, so the atmosphere was quite good.
By the time everyone finished the dishes, in the kitchen was about 38 degrees and 200% humidity. It is basically there every day, but today in addition to three hours in the kitchen cooking for six people, which only raised the temperature, but a very good time. We sat around the table and everyone explained what he/she coocked and how to eat it.
Ibrahim called his sister to ask for advice and improvised eventually a zucchini pasta what came out hot oil in the form of small cakes. Mustafa cooked stuffed peppers (tomato + rice), which is very similar to the Hungarian, it felt good to feel something hungarian again after too many Italian natural flavors. Kasia made grated potatoes with egg and onion in a strangepancake and fried in hot oil. This Polish dish called the Hungarian breakfast. Kevin's Spanish omelette was made with potatoes, eggs and excellent seasoning. It was a huge surprise to me that an omelette could be like this, Kevin prepared it very skillfully. Filipa made a dessert with coffee and biscuit and made it like a cake, which is very simple, but was refreshing and light.
I made körözött ricotta, which was hadn't the real taste, but everybody liked it. I made also a simple lecsó, and prepared a salad with garlic and cucumber, and I baked lángos, and prepared garlic pekmesz(chopped garlic with olive oil-mixed in) for it.
The three bottle of wine was finished, we were listening and dancing to retro music from the TV. Of course we could not eat everything, but tried.
The party eventually went on the roof, because we danced in the kitchen which was no longer fit in. After midnight, slightly it turned up some Polish vodka, then dance competition was held on the roof and and danced brasil dances mad until 2.
Csütörötökön délután lementünk a tengerre -megint Porto Miggianoba- Stefanoval, Ibrahimmal és Mustafaval. Olyan ügyetlen voltam, hogy mikor átcseréltem a bikinimet, ott felejtettem a sziklán. Szerencsére a jófej barátaim azonnal segítettek és végül Francesco vitt le a tengerre, hogy megkeressük az elhagyott bikinit ami szerencsére meglett. Köszi Francesco.
On thursday afternoon we went to the beach again, to Porto Miggiano again, with Stefano, Ibrahim and Mustafa. I was so clumsy, that i forgot my bikini on the rocks, so I called a few friends, who has a car to help me. Fortunately Francesco helped me, and we went back to search and find my bikini. God bless Francesco.
Volt egy kis koccanàsunk is ami egèszen normàlisnak mondhato abban az orszàgban, ahol a kovetèsi tàvolsàg ketto ès fèl cm.
We had a tiny car accident, but in the country where the tailgating is 2,5 cm, is completely normal.
Pénteken egész nap az irodában voltam és a blogom képeivel maszatoltam. Még mindig végtelen soknak tűnik, mintha sose lenne vége ennek az utazásnak.
On friday I spent my ewhole day in the office, working hard on my blog, and it still looks like i have infinit amount of pictures from our holiday.
Szombat délben Petra, Kasia, Murat és én lementünk a tengerre -természetesen Porto Miggianoba nyaralni egyet. Nagyon megérte az a kéteurós úszószemüveg a decathlonban, győzöm üldözni a kis szines halakat a tengerben. Olyan bátrak, mindig engedik, hogy majdnem megérintsem őket és csak az utolsó pillanatban illannak el. Ugráltunk a szikláról egy kicsit, süttettük a hasunkat, aztán hazamentünk kipihenni ezt a hosszú napot.
Saturday noon we went to Porto Miggiano again with Petra, Kasia and Murat. It was really worthy to buy this diving googles in decathlon for 2 euros, non prevail against chasing the little fishes in the sea. They are so brave, always let me swim really close, almost touching them and they swim away in the last minute. We were jumping from the rocks, sunbathing and went home to relax after this long day.
Vasárnap szó szerint nem csináltunk semmit, ezért este elindultam futni, mígnem a szomszéd városig futottam, így életemben először lefutottam 8 km-t megállás nélkül. Nagyon megtetszett az útvonal a kedves kerek olajfák, a vörös föld és az alacsony kőfalak között. Mindenütt terjeng az édeskömény illata és az utcák sarkán fügefák aszalják magukon gyümölcsüket. Végtelen nyugalom él az olajfák között, nagyon pihentető ilyen látvány mellett futni.
On sunday literally we didn't do anything, so in the evening I went out for running. Accidentally I run until the next city, Sanarica, so all together it was 8 kms. I really liked the athmosphere with the nice round olive trees, the red soil, and the short rock-walls. Endless tranquility with the figs trees, who are drying their fruits on themselves.
