7.31.2015

Hajazás

Kasia úgy határozott, hogy unja a haját és mivel én nagyon szeretek hajakkal vacakolni, vettünk hajfestéket és oxit és nekiálltunk hajat festeni.
Maradt egy kis oxi, úgyhogy Filipa is kapott egy világos tincset a göndör sörényébe, és kasia is kent egy kicsit az én hajam végére, úgyhogy kicsit kiszőkültünk.
Én pedig Kasia haját vöröses ombréra festettem és őszintén szólva meglepően elégedett vagyok az eredménnyel.
Utána felmentünk a tetőre megörökíteni a remekműveinket.




































7.29.2015

07.29. még mindig beteg vagyok

Az utóbbi napokat otthon töltöttem, igyekeztem meggyógyulni, pihenni. Persze bejártam a munkahelyre, bár ott nagyjából semmit sem csináltunk, csak takarítottunk, elrendeztük az irodát, mert a cserkészek egyáltalán nem takarítottak el semmit maguk után.
Kasia elkezdte megmutatni, mi az ő munkája, mert ő nemsokára elmegy és én veszem majd át a helyét. Egyelőre elég bonyolultnak tűnik, de majd belejövök. A lényeg, hogy az interneten és facebookon fel kell kutatni azokat a szervezeteket akik partnereket keresnek valamilyen projekthez és írni kell nekik, hogy kik vagyunk mi és hogyan tudnánk közösen dolgozni velük.


Bármilyen hihetetlen nem is olyan egyszerű meggyógyulni, ebben a melegben. Annyira magas a páratartalom és a hőmérséklet, éjjel-nappal, hogy folyamatosan izzadunk, és a nedves bőrön és hajon sok hőt adunk le ezért nem könnyű meggyógyulni. Naponta ötször zuhanyzunk általában, de az sem elég, mert azonnal izzadni kezdünk fürdés után.
Kicsit meguntam az otthonlétet és ma három a négy törökből, Ibrahim, Necati és Mustafa előrántott egy üveg Yeni Rakit, hogy kóstoljuk meg. Megkóstoltuk, bár az állapotomon nem sokat segített. De azért jó volt kicsit jobban összebarátkozni velük, hiszen két hónapig fogunk együtt élni.


Necati, Mustafa, Ibrahim



7.26.2015

Szombat.

Szombat van, de mivel itt vannak a cserkészek ma is dolgozunk. Hétvégén nincsenek gyerekek ezért Poggiardoban maradtunk és ott próbáltuk hasznossá tenni a motivált csapatot.
Bementünk reggel az irodába, és nekiálltunk a munkának. Nem volt könnyű dolgunk mert sok anyag elfogyott már és a motivációnk is zuhant. Szerencsére velünk volt Michele aki a fiúkkal kint dolgozott és fából barkácsoltak. A lányokkal bent szőnyegeket, papírdobozokat és egyéb rendkívül hasznos tárgyakat készítettünk.






Délután átmentem Petrához aki ma be sem jött dolgozni, mert annyira meg volt fázva és mivel én sem voltam sokkal jobban, gondoltam meglátogatom, hogy szenvedjünk együtt.
Főzött egy finom tojásos lecsót, csípős kolbásszal és szalonnával. Aludtam nála egy pár órát, de nem lettem sokkal jobban. Este elmentünk a cserkészekkel vacsorázni, megbeszéltük a félreértéseket Valeriával, Petrával, Kasiaval és a cserkészek vezetőivel bár addigra már annyira betegnek éreztem magam, hogy csak csendes bólogató voltam a diskurzus során.

A vacsora után mentünk egy kört a városban, hiszen megtörtént ez is: szeretett falunkban, Poggiardoban meggyúlt a fény.



















Meglátogattuk a kedvenc cukrászdámat is, ahol gyönyörű édességeket és nagyon finom fagylaltot készítenek.










Rövid séta után hazamentem és elaludtam. Ezt követően sok unalmas napot éltem meg egyedül otthon, orrfújással, antibiotikummal és alvással.