Először benéztünk egy helyre, ahol Lucianot elég sokan ismerték, ez a hely a Caffé Letterario.
Luciano ajánlására kipróbáltam a vodka-jégkását, ami az általam nagyon kedvelt kozmopolita koktélt, a vodka-szódát egészen új dimenzióba helyezte. A recept egyszerű: vodka, jégkása, lime, menta. Itt Balázs és Juli a kedvenc helyi sörüket itták, a Nastro Azzurrot, illetve Balázs rendelt még magának egy kis szendvicset: magos zsemle, sajtkrém, egy szelet lazac, alma, menta, lime. Az a jó, hogy ezt éjfélkor teljesen frissen készítik el itt, a legjobb hozzávalókból, és a vásárló maga kombinálhatja össze, hogy mit kér bele.
A kis pub mellett egy galéria volt, ami nyitva van éjszaka is, mert a cél nyilván az, hogy akár mikor arra járunk, nézzük meg a kiállítást. A galériában volt néhány fiatal művésztanonc, akiknek a képei épp a falon lógtak, és ők 2 perc alatt rajzoltak portrét arról, aki engedte. Egy kedves festőművész, Giancarlo Nunziato megkért, hogy hadd rajzoljon le engem, és én persze elfogadtam. Nagyon tetszett a rajz amit csinált, és meg is kaptam emlékbe, de sajnos az este folyamán valahol Leccében elhagytam (tudom, hogy ez tipikus, de... na mindegy, ezt nagyon sajnálom). Egyébként a kiállítás nagyon klassz volt, és Luciano segített kielemezgetni a fiatal pugliai művészek legfrissebb alkotásait.
Aztán Luciano kitalálta, hogy menjünk el a molekuláris bárba, ami egy hatalmas ritkaság, egyelőre alig néhány ilyen bár van Európában, tudtommal Magyarországon még nincs is. Több mint fél órát kell sorban állni, de teljesen megéri. Erről a különleges mixelési tudományról ITT lehet elolvasni, hogy mi fén terem. Mi egyébként egy multicolor vodka shotot ittunk, ami olyan volt, mintha innék egy vodkát, de aztán egyszer csak BUMM, felrobban a számban az ízbomba, és pár másodperc leforgása alatt 5-6 féle íz bontakozik ki a számban, és hirtelen azt sem tudom feldolgozni, hogy most ez lehetséges, hogy ezt érzem. Örülök, hogy kipróbálhattam egy molekuláris koktélt, ez tényleg nagy ritkaság. A Quarantacinque baristái egyébként eszméletlen profik, élmény volt nézni, ahogy varázsolnak. Szeretettek gondoltunk a Fincsre, mert neki biztos tetszett volna ez a hely.
Ezután benéztünk még egy helyre -valószínűleg itt vesztettem el a rajzomat :( -, ahol fém Stolichnaya bögrében kaptunk egy jeges gyömbéres koktélt, és ettünk még mellé egy kis tarallinit (keksz: liszt, olivaolaj, fehérbor), egy kis olivabogyót és némi csipszet. Gourmet.
Volt egy vicces epizódunk itt, mert odajött az asztalunkhoz egy szenegáli fekete hapsi, és afrikás nyakláncokat akart eladni nekünk. Mi kapásból elküldtük volna, de Luciano elkezdett vele alkudozni, míg végül 10 euróért adott nekünk 4 nyakláncot és egy rakás karkötőt...
(A képen még lehet látni a portrémat összetekerve... :( )
Az estének még mindig nem volt vége, ugyanis Luciano tudott még egy jó helyet, ahol kézműves söröket lehet kapni, a világ minden tájáról, de helyben készült különlegességeket is lehet kóstolni.
Itt végül 5-6 óra tájban bezárt a bolt, de mi szerencsére 4 féle sört kipróbáltunk, és mindegyik remek volt. Megint Gourmet.
Itt épp Gérard Depardieu lakása alatt és a sörbár előtt ülünk. A színész pár hete kiborított a teraszáról egy vödör vizet a hangoskodó fiatalokra, ezért a bártulaj néha ránk szólt, hogy halkabban kiabáljunk, mert Gérard kiloccsant ránk egy vödör hideg vizet.
