3.10.2016

Backpacker adventures #4

Reggel nehezen ébredtem, nem mondanám hogy kipihentem magam de a város tetején lévő kastélyhoz mindenképp fel akartam menni, mielőtt elhagyom Genovát. Őrült rohanás volt de teljesen megérte.
Dél körül vonatra szálltam és Imperiába mentem. A Couchsurfing hostom már várt rám, bár dolgoznia kellett, nála hagyhattam a hátizsákomat és volt egy fél napom egyedül felfedezni Imperiát.
Biztos furán hangzik, de nekem valamiért olyan érzésem volt ott mintha Pécsett lennék, csak a hegyről a tengert látom, nem a várost.

Volt szerencsém felfedezni álmaim házát a dombtetőn, a neve Villa Grock. Hihetetlen érzés fogott el, már ahogy a kertbe beléptem. A házat 1927-ben építették, egy híres olasz bohóc megrendelésére. A házban volt színház terem is, mivel gyakran tartott nagy mulatságokat és a saját házában rendezett cirkuszt. Csodás és rendkívül különleges épület, mely jelenleg a helyi önkormányzat tulajdonában van, mivel a család meghalt, egyetlen lányuk pedig Amerikába költözött és lemondott a házról.


Délután a kikötőben találkoztam Douglassel, a yorkshire-i hostommal. Ahogy sétáltunk a történelmi belváros felé, útközben vettünk bort, sonkát, sajtokat, focacciat és édességeket aztán hazamentünk. Egy apró lakásban lakik az öreg monostorban a domb tetején.
Remek vacsorát rendeztünk magunknak, néha kimentünk sétálni a sikátorba, nézegetni a tengert és a partot. Rengeteget beszélgettünk, kiderült, hogy volt katona, mert egyszer csak elege lett mindenből és belépett a brit hadseregbe. Rá egy hétre történt 9/11 ami miatt Irakba kellett mennie 7 hónapra. Aztán hazajött és azóta mindenfelé utazik és milliomosok privát hajóin dolgozik. Mesélt egy Bussana Vecchia nevű helyről, amit igazán nem ajánlana szívesen akárkinek, de én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy méltónak talált arra, hogy megnézzem magamnak másnap.
Kérdeztem, hogy szeret-e Olaszországban élni, vagy hiányzik neki Anglia. Nos Angiláról annyit mondott, hogy rondák a nők, ócska a kaja, az időjárás még rosszabb és ezen kívül mi más számít az életben? Szóval igen, boldog Olaszországban, bár a társadalomról nincs teljesen rózsaszín véleménye és tulajdonképpen ugyanazt gondolja amit én. A nők zárkózottak a férfiak meg túlkompenzálják az Ödipusz-szindrómájukat. Kérdeztem, hogy vannak-e itt brit haverjai és elmesélte, hogy még eleinte találkozgatott pár angollal, de pár hónap alatt minden kocsmából kitiltották őket, mert állandóan ment a rebel meg a balhé. Bírom az angolokat.

Az is kiderült hogy egy hete ment Nizzába Couchsurfölni és Marionnál szállt meg. Aztán Marion pár napja elment Imperiába meglátogatni Douglast. Aztán én jöttem Douglashez, másnap pedig mentem Nizzába Marionhoz. Szép kör.
Három üveg bor, egy transzcendentális sajtélmény, némi sonka, ruccola és pomodorini és egy kis helyi édesség után aludni mentünk.

3.09.2016

Backpacker adventures #3

Vonatra szálltam és két óra múlva már Genovában voltam. Útközben egyes helyeken 30 centi hó volt aztán megint napsütés és 20°. Marco a Couchsurfing hostom az állomáson várt és hazamentünk letenni a táskámat és inni egy napolitano kávét. Együtt elindultunk végigjárni a történelmi belvárost és rengeteget mesélt az épületektől és a történetükről.
Voltunk a parton a halárusoknál, ettünk egy sajtos focacciat és rengeteg kis utcát bejártunk. Genova tele van apró titkokkal és meglepetésekkel amiket csak egy helyi baráttal lehet felfedezni. Egyedül biztos nem mentem volna be a bölcsészkar könyvtárába, ahol narancsfák vannak a kertben és barokk freskók az emeleten.
Szinte minden ház egy palota hatalmas aulával és nagyrészük átjárható, vagyis a két szemközti oldala nyitott. Sok a gazdag palota de közben van egy kis nápolyi hangulat is, a szűk utcák a halszag, a kis üzletek és a nagyon magas házak miatt. Nem mondanám, hogy koszos város, de azt sem, hogy ennék a padlóról...
Egy templomnál elbúcsúztunk mert Marconak dolga akadt és egy nagyon kedves helyi bácsi körbevezetett a templomban. Pontosabban az épületkomplexumban, mert ahogy egyik teremből a másikba értünk újabb lépcsők és emeletek kerültek elő aztán egyszercsak egy narancsos kertben találtuk magunkat. Az egész templom nagyon fura volt és örülök hogy a bácsi elmesélte a történetét.
Egyedül sétálgattam a városban, kedvem lett volna enni valami édeset, de nem tudtam mit, ezért csak nézegettem az üzleteket és betértem pár galériába.
A Galleria d'Arte fi Merighibe sodort a sors ahol beszélgetésbe elegyedtem a galéria tulajával, segítettem neki angolra fordítani egy olasz meghívót a következő kiállítására, hálából pedig meghívott a kedvenc cukrászdájába egy pohár friss ananászlére és egy tányérnyi édességre. Jót beszélgettünk a szépségről, a művészetről és a világról, kiderült hogy ismeri Mark Kostabit, híres kortárs festőt, Andy Warhol nagy haverját, aki állítólag magyar... Elmentünk a nyomdába az új katalógusért amit ő szerkesztett, aztán tovább sétáltam és újra találkoztam Marcoval. Vett tintahalat, garnélát és articsókát a parton, aztán együtt elmentünk egy borbárba ahol ittunk egy pohár fehérbort és mivel tetszett, vettünk belőle egy üveggel.
Hazamentünk és megtanított tintahalas fekete rizottót csinálni, garnélát pucolni és polipot rántani.
Alig egy óra alatt elkészültünk a vacsorával, leültünk és jól megettünk mindent. A bor is elfogott és mivel kiderült hogy mindketten nagy kedvelői vagyunk az érdekes alkoholos italoknak, megkóstoltuk az édesapja által készített Bergamotte likőrt, ami jó 60% körül lehetett. Kiderült hogy sokat utazott Dél-Amerikában, de a legjobb utazásai Írországban voltak, ahol kiművelte magát whisky kultúra terén és sokat beszélgettünk az italokról. Egész gyűjteménye van mindenféle fura növényből, cukorból, lekvárból és likőrből.
Éjfélekor ittunk egy kávét, aztán elszopogattuk egy gyömbéres alkoholban eltett kockacukrot és aludni tértem.

3.08.2016

Backpacker adventures #2

Imádom ahogy a kilométerek pörögnek alattam, ahogy suhan a vonat vagy száguld a busz az autópályán ... hegyek, folyók jönnek mennek és én gyorsabb vagyok mindenkinél.
Így volt ez hétfő reggel is amikor felszálltam a buszra és elmentem Torinóba. Előtte Milanóban a dóm mellett kávéztam egyet, hogy szépen búcsúzzak ettől a káprázatos várostól, és megérte.
A buszon volt WiFi és konnektor is, ezért ráértem az úton blogolni. (A megabus járatait itt találod.)
Torinóban két napja még havazott de szerencsémre mikor megérkeztem száz ágra sütött a nap és kb 15° volt. Egész nap sétáltam a belvárosban és igyekeztem mindent megnézni amit a Couchsurfing hostom ajánlott. Véletlenül összefutottam Lucaval aki Poggiardoban velünk volt egy projekten, aztán szándékosan összefutottam Andreával aki mind a három őszi projekten részt vett trénerként, ezért elég jóban vagyunk. Ittunk egy kávét a Piazza Vittorio Veneton (ami Európa legnagyobb tere, talán csak a torinóiak szerint) aztán végigsétáltam a Po folyó partján, megnéztem egy rendkívüli botanikus kertet ahova be is zártak aztán egy klassz fotó múzeumban kötöttem ki.



Este fogtam egy buszt és elmentem a Couchsurfing hostom lakásához. A 8. emeleten lakik egy szuper lakásban egy spanyol és egy kaliforniai sráccal, akik pont nem voltak otthon. Luigi szuper házigazda volt, aperitivoval és helyi vörösborral várt aztán együtt csináltunk egy tonhalsalátát, megnéztük az "American Sniper"-t, aztán a spanyol srác szobájában aludtam.
Reggel az első amit megláttam a szobán ablakából, a csodás havas Alpok volt.





3.07.2016

Backpacker adventures #1

Nagy utazásra szántam el magam. Poggiardo napról napra egyre csak szűkült az utóbbi időben, főleg mivel még nem kezdődött el a turista szezon és a város bár lassan éledezik a tavasz közeledtével, még mindig mondhatni halott. Minden nap ugyan azzal a 4 emberrel dolgozom, élek, vásárolok, főzök, eszem, beszélgetek, mulatok és alszom. A házunk 20 méterre van a munkahelyünktől és az életterünk rettentő szűk.
És én ezt nem bírtam tovább.

Nagyjából mindent előre megszerveztem de azért hagytam magamnak némi rugalmasságot is. Péntek reggel vonatra ültem, majd Lecccében 3 rendkívül kedves olasz úriember társaságában egy Jeeppel elutaztam Milanóba. Az út 11 óra volt, így elég későn értem haza, Alejandro lakásába. Alejandro egy spanyol EVS önkéntes, akit még az első tréningről ismerek. Vele csak olaszul beszélgetünk és így sokat tanulok tőle.

Szombaton egész nap szakadt az eső ezért csak délután mentünk ki sétálni egy kört és megnézni egy bohém negyedet, elcserélni az esernyőnket egy üzlet bejáratánál és csak úgy sétálni és nézelődni.
Vasárnap szerencsére jó idő volt, mi meg csak megindultunk és megnéztük a Garibaldi állomás mellett a szuper magas UniCredit palotát és a legmodernebb társasházat Milanóban. Felszálltunk egy vonatra és elmentünk Comoba. Pontosabban Svájcba, mert elfelejtettünk leszállni a vonatról és Svájcig mentünk, egész pontosan Chiassoba.
A következővel vissza is tértünk Comoba, ettünk egy pizzát aztán körülnéztünk a városban, ahol George Clooney vett magának egy házat. Megértem. Az is kiderült, hogy ennél a tónál forgattak egy Star Wars jelenetet, lám Alejandro mennyit tud a környékről. 

A város és a tó is csodaszép, mindenkinek van legalább egy kutyája, hidroplánok röpködnek fel alá és a tavon kis csónakokban múlatják az időt a gazdag, Svájcban dolgozó olaszok.


Késő délután visszatértünk Milanóba, sétálgattunk egy kicsit a Dómnál aztán hazamentünk.

10.28.2015

Római fotózás - Photo session in Rome

Kedves barátom Lorenzo, aki az EVS önkéntesek kezdő szintű trainingjén az egyik oktatónk volt, sokat segített nekünk, mikor Kevinnel Rómában jártunk.
Mivel érdeklődik a fotózás iránt, megkért, hogy hadd gyakorolja a portréfotózást velem, én pedig szívesen igent mondtam.
A városban lőtt néhány lesifotót, egyik este pedig egy stúdiófotózásra is sor került.
Minden szerzői jog őt illeti. Meg engem.

Alább a Róma utcáin készült képek láthatók.
Még lejjebb pedig a stúdiófotók.

My dear friend Lorenzo, who was one of our teachers on the arrival training for EVS volunteers, has helped us a lot when we were in Rome with Kevin.
As he is interested in photography, he asked me to let him exercise the portrait photos with me, and I gladly said yes.
In the city he took some paparazzi shots, and on one of the evenings we took place in a studio photo shoot as well.
All copyrights regard to him. And me.
Below you can see images made through the streets of Rome.
Even further down the studio photos.























10.25.2015

Domenica, andiamo al mare

Vasárnap reggel Massi, Petra és Gianluca jöttek értünk és átkocsikáztunk a félsziget túloldalára.
Útközben megnéztünk egy véletlenszerűen feltűnő templomot.
Santa Catarinában összeszedtünk még egy francia és egy olasz nőt, aztán együtt mentünk a partra, Porto Selvaggio-hoz.

A tenger gyönyörű.
Úsztam egy hosszabat Tunézia irányába, aztán vissza.
Piknikeztünk a bokrok közt a parton.
Felsétáltunk az erdei lépcsőkön a dombtetőre, megnéztük az őrtornyot és az olivafákat. Még nem érett az oliva.
Én addig bámultam a napba, míg megvakultam. Viszont így megíródott a fejemben a hétfői cikkem.
Köszönet Petrának ezekért a pofátlanul jó képekért.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy október 25-én strandoltam, míg Európa többi részén az ég szürke és az emberek az eső elől a házaikba menekülnek. De én így élek, ez nem nyaralás.

Sunday morning Massi, Petra and Gianluca came to our house and we traveled together to the west side of the peninsula.
On the way we lost a bit, and visited a randomly appeared church.
In Santa Caterina we collected two women, and then went together to Porto Selvaggio.

The sea is wonderful.
I swam a quite long distence to the direction of Tunisia, then back.
We had a picnic on the beach.
We were hiking on the hill, and visited the big old watch tower on the top of the hill.
I was watching the sun until i went blind.
Thanks to Petra for this shamelessy good pictures.
Sorry, that I went to the beach on 25. october, while in the other parts of Europe the sky is gray and the people are hiding from the rain.
But this is how i live my life. This is not a holiday.














































































Este Santa Catarinában ettünk egy fagyit, aztán visszakocsikáztunk Poggiardoba.
A kocsiban Massi barátainak a bandája szólt. iosonouncane

In the evening we went to Santa Catarina for eating a gelato, then traveled back to Poggiardo.
In the car we listened to my new favorite album, iosonouncane: DIE.